Egyébként jó olvasást! Nagyon szeretném, ha kommentálnátok hozzá, mert kíváncsi vagyok a reakciótokra!
Külön köszönet: Gabynak, aki nélkül ez a fejezet nem irodhatott volna meg. Köszönöm neked drága Gabym.
üdv. Hope.
6.Erőszak
Mikor felébredtem, csalódottan vettem észre, hogy Shaun elment. Biztos haza kellett mennie. Kimásztam az ágyból és a fürdő felé vettem az irányt. Miután rendbe szedtem magam és a sebeimet is átkötöztem, kényelmes farmerba és fehér topba bújtam. Felvettem egy vékony pulcsit és összepakoltam a cuccaimat a sulihoz.
Levánszorogtam a lépcsőn, és a konyhába battyogtam. Amy sehol sem volt, így finom reggeli sem gőzölgött a tűzhelyen. Lehet komolyan gondolta, amiket a fejéhez vágtam és tényleg lelépett? Úgy tűnik, akkor meg kell tanulnom főzni, különben előbb vagy utóbb éhen fogok halni. Csináltam magamnak egy kis müzlit, amiből nem igazán ettem sokat, mert nem volt valami finom. Olyan volt, mintha teljesen íztelen lenne. Miután elmosogattam, tornacipőt húztam és elindultam a suliba. Bár borús volt az ég, mégis kellemes tavaszi idő volt.
Hamar odaértem, így Lisa és Cam szinte kivallatott, hogy hol voltam az elmúlt négy napban.
Ezt azzal hárítottam, hogy megfáztam, és egy csúnya torokgyulladásba fulladt, persze ez nem volt igaz, mivel még soha életemben nem voltam beteg. Vicces lett volna látni az arcukat, mikor elmesélem nekik az elmúlt pár nap eseményeit.
Az első három órám zökkenő mentesen telt. Mondhatni szétuntam magam. Shaun mindig elkísért az órákra és utána is a terem előtt várt. Aztán jött a rettegett negyedik óra. Biológia. Egészen becsöngetésig húztam az idő, majd már nem halaszthattam tovább a dolgot így az utolsó pillanatban bementem és leültem a helyemre. Miután bejött a tanár, megnyugodtam, hogy Cullenék talán nem jöttek suliba. Azonban korai volt az örömöm. Alig telt el öt perc az órából, Adam megjelent. Valamit odasúgott a tanárnak, aki erre némán bólintott majd a helyére küldte. Vagyis ez azt jelenti, hogy idejön.
Hogy félek- e? Nem tudom. Volt időm átgondolni a dolgokat. Egész reggel ezen morfondíroztam. Többek között, azon, hogy Cullenék vámpírok, bár Nessie esetében nem voltam ebben biztos. Sosem gondoltam volna, hogy ennyire emberiek. Arra rájöttem, hogy ha bántani akartak volna, akkor már réges-régen megtették volna. Nem, határozottan nem rosszak, ez biztos. Ettől függetlenül, azonban az a legjobb, hogy amennyire csak lehet, távol maradok tőlük. Épp elég bajom van nekem nélkülük is.
A szék megcsikordult mellettem. Adam leült. Elég rideg arcot vághattam, mert csak szomorúan lehajtotta a fejét és a könyvébe temetkezett. Bárcsak elmondhatnám neki, hogy már nem félek tőle és a családjától sem, de így a legjobb nekik és nekem is. Mi nem vagyunk hasonlóak. Éppen ezért mindkettőnknek megvan a maga útja, és azt kell járnia.
Eléggé elkalandozhattam az óra további részében, mert mire feleszméltem épp kicsengettek. Összeszedtem a cuccaimat, majd elindultam kifelé. Most nem várt a falnak dőlve Shaun. Hát, akkor azt hiszem, egyedül veszem célba az ebédlőt. Lementem és vettem egy adag bolognait meg egy dobozos kólát, majd leültem a barátaimhoz.
- Hé, Cassie!- szólt oda Camille, mert úgy tűnik, túlságosan belemerültem a kajám villával való kotorászásába.
- Ő, tessék?
- Délután bemegyünk Lisával Port Angelesbe egy kis vásárlásra. Nincs kedved velünk tartani? Tudod, amolyan csajszis buli.
- Hát, nem is tudom.
- Na, gyere már.- Lisa olyan aranyos kiskutya szemekkel nézett, hogy nem bírtam neki ellenállni.
- Jól van. Megadom magam. Elmegyek veletek. Úgyis akartam venni pár könyvet a hétvégén. Legfeljebb most veszem meg őket.- még pár napja mikor a neten olvasgattam, találtam egy kis antikváriumot és terveztem oda elmenni. Már csak a címet kell majd megkeresnem.
- Pompás.- tapsikolt örömében Cam.- Akkor suli után egy órával felveszünk.- bólintottam, majd a szünet további részében hallgattam, amint vidáman cseverésznek, és tervezgetik a délutáni programot. Sokkal jobban lekötött azonban Cullenék asztala. Nem akartam figyelni rájuk, de valami oda vonzotta a tekintetemet. Elgondolkodtam. Szörnyen viselkedtem velük, főleg Adammal, pedig ő aztán igazán nem érdemelte meg. Lehet, hogy vámpír, de amíg olyan rosszul voltam, végig mellettem volt. Én meg egyszerűen elküldtem a fenébe. Bocsánatot kell kérnem tőle.
Igen, suli után meg is teszem!
A szünetnek vége lett és mind elmentünk órára. Az utolsó órámról eljöttem, mivel még egy darabig nem igazán tudok a testnevelés órán részt venni. Természetesen Carlisletől kaptam igazolást, hogy még nem gyógyultam meg ahhoz, hogy részt vegyek az órán.
Épp a parkolón mentem keresztül, mikor összefutottam Shaunnal.
- Hát te? Hová ilyen sietősen?- kérdezte gyanakodva a fiú.
- Éppenséggel hazafelé, ha nincs ellenvetésed.- mondtam bosszankodva, amiért azt hitte, hogy megint bajba készülök keveredni.
- Rendben. Elkísérlek.- mondta, ellenmondást nem tűrően.
- Nem kell, köszönöm. Szerintem egyedül is hazatalálok.- megadóan felsóhajtott, de azért aggódva hozzátette.
- Jól van, de vigyázz magadra!- bólintottam, majd elköszöntem tőle és tovább indultam.
Mikor hazaértem, nagy meglepetésemre Amyt a konyhában sürgölődve találtam. Örömömben olyan hévvel vetettem magam a nyakába, hogy szegényt majdnem feldöntöttem és még a frászt is ráhoztam.
- Amy! Kérlek, bocsáss meg!- mondtam, miközben könnyeim patakokban kezdtek potyogni, eláztatva Amy pólóját.
- Jól van Cassie. Semmi baj. Tudom, hogy nem gondoltad komolyan, amiket mondtál. Én nem foglak el hagyni, ezt megígérhetem.- lehámozott magáról majd letörölte a könnyeimet és adott egy puszit a homlokomra.
- Hol voltál?- kérdeztem kicsivel később miközben az ebédemet fogyasztottam, amit Amy készített.
- Cullenéknél. Carlilsle azt mondta, egy kis magányra van szükséged, hogy feldolgozd a sok új információt.- ezen egy pillanatra elgondolkoztam Ezek szerint, Amy is tud mindent Cullenékről meg azokról a mutáns farkasokról?- Igen Cassie, tudom mik is ők valójában. De hidd el nagyon rendesek. Egy légynek sem tudnának ártani, és alapvetően Jake sem olyan vadállat.
- Akkor ezt mégis minek neveznéd?- felrántottam a pólómat és rámutattam a már gyógyulófélben lévő sebre.
- Baleset volt. Különben is a te mentél a területére a figyelmeztetés ellenére. Csak önvédelem volt.
- De mégis honnan kellett volna tudnom, hogy mekkora a területük? Különben is vak sötét volt és az orromig sem láttam.- mondtam felháborodottan. Majdnem meghaltam és az egyetlen pártfogóm sem áll mellém.
- Jól van. Felejtsük el, rendben?- emelte fel megadóan a kezeit Amy. Egyetértően bólintottam. Nem akartam megint veszekedni, hiszen még csak most kaptam vissza őt.
Egy óra múlva összepakoltam pár cuccot a délutáni programhoz a táskámba és át is öltöztem. Felvettem egy vékony szoknyát és hozzá egy selyem blúzt. Mivel a mai nap kellemesebb idő volt, ezért úgy gondoltam miért is ne. Épp a nappaliban kerestem a telefonomat, mikor Amy kíváncsi fejjel nézett rám.
- Hová készülsz?
- Csak Camille és Lisa elhívott vásárolni Port Angelesbe. Afféle csajszis délutánt tartunk.
- Ennek örülök. Rád fér már egy kis szórakozás. Érezd jól magad!- mondta mosolyogva.
- Rendben! Este jövök!- intettem, majd felkaptam egy vékony kabátot és már kis is léptem a házból. Pont ekkor értek oda Camék is. Beszálltam és már mentünk is Port Angelesbe.
Először ruhákat néztünk, bár én nem terveztem most ilyen dolgokat venni, így csak kísértem őket. Lisáék azonban teljesen belevetették magukat a ruhák válogatásába. Már vagy az ötödik boltban jártunk, mikor Lisa kilépett az öltözőfülkéből, hogy megmutassa a felsőt, amit választott, pont megcsörrent a telefonja.
Mikor letette a telefont, idegesen pillantott ránk.
- Talán valami gond van Lisa?- kérdeztem aggódva.
- Ó, semmi csak a mama hívott, hogy menjek haza, mert a papával elmennek vacsorázni és nekem kell az öcsémre vigyázni.
- Rendben, akkor menjünk!- kezdtem el összeszedni a cuccokat.
- De még nem néztük meg a könyvesboltot, amit mondtál.- állított meg Cam.
- Oké, van egy ötletem. Cam, te vidd haza Lisát, én meg megnézem azt a könyves boltot. Ha végeztem, majd busszal haza megyek, rendben?
- De hát, már sötétedik. Mi lesz, ha valaki megtámad az utcán?- ellenkezett Camille.
- Nem hiszem, hogy errefelé sorozatgyilkosok rohangálnak. Cam itt még sötétben sem érhet baj, hiszen ez egy kis város.
- Ez igaz. Akkor legyen így. Remélem nem haragszol.- mondta bűnbánóan.
- Fontosabb, hogy Lisa hazaérjen időben. Na gyerünk, siessetek!- elköszöntek, majd már indultak is.
Kisétáltam a ruhaboltból, majd elővettem a kis cetlit, amire az antikvárium címét felírtam. Kb. 10 perc bolyongás után épp egy sötét sikátoron haladtam át, mikor lépések zaját hallottam nem messze a hátam mögül. Hátra pillantottam, de senkit nem láttam. Kicsit megszaporáztam a lépteimet, de nem aggódtam amiatt, hogy esetleg egy elmebeteg sorozatgyilkos támad rám. Hiszen ez csak egy kis város. Itt nem történnek ilyen dolgok.
Azonban a léptek egyre sűrűbbek lettek és közelebbről hallatszottak, hátra pillantottam, de még mindig nem volt ott senki. Mikor visszafordultam egy nagydarab férfi tornyosult előttem, elállva az utat. Azért ezt már egy kicsit én is furcsának találtam, kezdtem ideges lenni. Volt egy olyan érzésem, hogy ez a kőszikla kinézetű pasas nem véletlenül keveredett ide. Próbáltam nem bepánikolni, de mikor megpördültem, megláttam egy másik férfit is, aki az arcán kaján vigyorral közeledett felénk. Bár a kinézete kevésbé volt ijesztő, de eszelős tekintete ezt meghazudtolta.
- Na, mit gondolsz? Szerintem szép kis bige.- kiáltott oda a nagydarabnak.
- Hé, cicuka! Mit szólnál egy kis játékhoz?- a pánik kezdett elhatalmasodni rajtam, annak ellenére, hogy nem igazán értettem miről is van szó.
A két férfi egyre jobban közeledett felém, közre zárva engem. Az eszelős felemelte a kezét és a cipzárom felé nyúlt. Sajnos nem voltam elég gyors és így sikerült úgy 20 centire lehúznia, így pont kilátszódott a dekoltázsom, amit a férfiak örömmel lestek és ennek hangot is adtak.
- Nocsak, nocsak. A kis dzsekid alatt rejtegeted ezt a kis gyönyörűséget?- vihorászott a nagydarab.
- Azt hiszem, ezt nagyon élvezni fogom.
A nagydarab elkapta a csuklómat és hátra rántotta a hátam mögé, a szorítása olyan erős volt, hogy hiába küzdöttem nem tudtam kiszabadulni. Most még jobban utáltam az átkozott képességemet, mert sajnos mindent láttam, amit eddig elkövetett. Az összes mocskos, undorító, szadista bűne lepergett előttem és éreztem, hogy mennyire élvezte a fiatal lányok meggyalázását, és most is erre készültek. Sikítani próbáltam, de a torkom száraz volt, így csak egy halvány nyöszörgés hagyta el az ajkamat.
- Ígérem cicuska, hogy te is élvezni fogod!- az eszelős ennyit mondott és ajkát már az enyémre is szorította. Borzalmas volt, az alkohol íze és szaga beterített. Ekkor letépte rólam a kabátom, majd a blúzom és erősen megragadta az egyik mellem. Szörnyű volt, ahogy hozzám ért, csak arra tudtam gondolni, hogy ezt a szennyet soha többé nem tudom lemosni magamról.
- Na ugye! Nem is olyan rossz, valld csak be, hogy te is élvezed.- ekkor eredtek el a könnyeim, amelyeket már nem volt erőm visszatartani. Legszívesebben most azonnal meghaltam volna.
Most helyet cserélt a két szörnyeteg és a nagydarab már a földre is taszított. A maradék ruhát is letépte rólam, én pedig nem bírtam végig nézni, ezért csak behunytam a szemem és csak azért imádkoztam, hogy minél előbb véget érjen.
- Te jó ég! Te nem szőrtelenítesz? Tanulnod kéne még egy-két dolgot a higiéniáról kislány! De most már mindegy! Most így is megteszi.- Két kezével szétfeszítette összeszorított lábaimat és vijjogó hangot adott ki, miközben megbecstelenítette a testem. Iszonyatos érzés volt, ahogy belém hatolt. Mintha szétszakították volna a nemi szervemet, ahogy bennem mozgott olyan volt, akár ha dörzspapírral simogatnának odalent. Kiáltani próbáltam, de az eszelős egyik kezével befogta a számat, amire én sajnos kinyitottam a szemem és megláttam, ahogy magát simogatja. És most már hallottam, ahogy mindketten nyögdécselnek.
- Húzz arrébb! Most én jövök!- lökte félre az eszelős a másikat. A nagydarab erre rávicsorgott a társára, én pedig abban reménykedtem, hogy egymásnak esnek, de sajnos nem így történt.
A nagydarab átvette az eszelős helyét, most ő tapasztotta be a számat. Míg az eszelős folytatta tovább, amit a másik elkezdett. Eljutottam arra a pontra, amikor már akkora volt a lelkemet ért sérülés, hogy fizikai fájdalmat már nem is éreztem.
- Menj arrébb haver, én akarom befejezni!- szólt a barátjának a nagydarab állat.
Ekkor azonban újabb lépések zaját hallottam meg és attól rettegtem, hogy ezekből a mocskokból még több van.
- Hé haver. Valaki jön! Húzzunk innen!- ráncigálta re rólam az eszelős nagydarab társát és már el is tűntek, otthagyva engem megbecstelenítve, meggyalázva, mocskosan, beszennyezve.
Nem mozdultam. Bénultam feküdtem a nyirkos kövön, várva a megváltó halált.
- Úristen Cassie! Annyira sajnálom.- az ismerős hangban megbánás tükröződött. Hozzáért a vállamhoz, mire én felsikítottam. A tudat, hogy hozzáért fertőzött bőrömhöz, mindennél rosszabb volt.
- Cassie nyugodj meg! Már nincsenek itt. Elmentek. Most már biztonságban vagy.- hallottam egy kedves, bársonyos hangot, de nem tudtam hinni neki. Most már örökre mocskos maradok.
- Mi van vele Edward? Mi a baj?- kérdezte rémülten Adam a másik hang tulajdonosától.
- Sokkot kapott. El kell vinnünk Carlislehoz.- mondta dühödten Edward.
- Cassie, kérlek, ne ijedj meg, rád terítem a kabátomat.- én csak rémült szemmel figyeltem, amint leveszi a kabátját Adam. Mereven a szemembe nézett, de én nem tudtam ugyanezt megtenni, és újabb könnyeket hullattam.
Miután rám terítette a kabátot, óvatosan felemelt, amit alig bírtam elviselni. Testem megfeszült és remegett, miközben ő csak egy szót hajtogatott.
- Sajnálom. Sajnálom. Sajnálom…
Szia Hópihe!
VálaszTörlésHát igen, nagyon megszenvedtünk ezért a fejezetért. És bár a legszörnyűbb rémálmaimat keltetted életre, azt hiszem nekem eddig mégiscsak ez az eddigi kedvencem.
Alig várom a folytatást.
És kérlek ne hagyd nagyon sokáig szenvedni Cassiet.
Ja és alap, hogy Shaun a kedvenc.
Szia!
VálaszTörlésHÁt, meg kell hagyni, nehéz szülés volt és okozott pár álmatlan éjszakát, de sikerült és ez a lényeg. Reméljük Cassie-nek mihamarabb sikerül összeszedni magát, és megint a régi lesz. Team Adam:-)